Az előző poszthoz hasonlóan ismét saját történet: Szerdán reggel, mint majd' minden nap Ibrahim kollégára vártam (mert mindig várni kell rá), kedvenc pékségemben a Retek utcában. Miután elmajszoltam a kiflit és a tejeskávét (meghát meguntam a várakozást és az ország…