Hihetetlen, hogy márciusban is ekkora hó esik, de megtörtént. Sokan sok helyen ottragadtak, nem tudtak továbbutazni. Nem szeretném tetézni a dolgokat, hiszen minden felületen erről lehet olvasni. Csak kiemelném, hogy bármi is történjen, ott vagyunk egymásnak, és gondolunk a másikra a nagy bajban.

Ami fontos, hogy aki tudott segített. Csarnokok, szállodák, magánszemélyek és nagy hipermarketek nyitották meg kapuikat, hogy az emberek ne fázzanak, élelmiszerhez és innivalóhoz jussanak. És természetesen köszönet a magyar rendőröknek, katonáknak, tűzoltóknak és minden olyan szervezetnek, akik az ünnepnapon is mindenki segítségére siattek. Külön köszönet az osztrák kollégáknak, hogy önzetleneűl segítségünkre siettek. Dicséret mindenkinek a helytállásért!

Dicséret faktor:

Ismét egy új hely nyílt budapest szívében, a Dohány utcában. Ez a HK, vagyis a Hátsó kapu. Kultúrális központ, ahol zene, színház és gyerekprogramok várják a látogatókat. 

Meghívást kaptunk a szörprájz megnyitóra is, amely egy színházi előadás volt. NYITÁNY Szörprájzparti.

http://www.hatsokapu.hu/szinhaz/szorprajzparti

 Egy érdekes és különleges előadás várt minket, ahol a közönség is aktív részese lehetett a játéknak. 

A hely szervezőit dícséret illeti,a jó szervezésért,  a jó helykihasználtság miatt, az érdekes belső hangulatért.

http://www.hatsokapu.hu/

http://www.facebook.com/hatsokapu

Ezennel bejelentem, hogy a blogpozitív újra él!

Pár hetes történet a váci jégszobroké.

Van egy ember aki megszállott módjára készíti a néhány száz kilogramm hóból összegyúrt hószobrait a váciak nem kis örömére. A képekből látszik, hogy nem holmi homokozóformával előállított figurákról van szó, amit minden arra járó tátott szájjal nézeget, símogat.

Köszönjük Linda.

Az alábbi megjegyzést kommentnek kaptuk de nagyon megörültünk neki, ezért külön bejegyzést kap:

Huhh, látom nem tolongunk még :) nem baj, csak így tovább, épp azért találtam ide, mert megtelt a kiscipőm az anyázással, és gondoltam kellene már egy ilyen blog, megnézem nem-e van. :))

Grat, grat, grat, és sok olvasót!!
Nia

Dicséretes megmozdulás vette kezdetét az elmúlt hetekben. A RaZor (Radikális Zebrahasználók Országos Szervezete) videófelvételekkel, tanúkkal, fotókkal alátámasztott feljelentéseket tesznek azok ellen, akik a zebráknál nem adják meg a lelépő vagy átkelni készülő gyalogosoknak az elsőbbséget. 

Múlt heti akciójuk a Budaörsi úton lévő egyik zebrán történt. Az egész kb. 40 percig tartott és ezalatt 38 autó került felírásra, akik ellen feljelentést fognak tenni.

Viszont dicséret illet sok autóst, akik megálltak szépen kultúráltan, ahogy azt kell!

A razor blogja: www.zebraakcio.blog.hu

Az alábbi levelet Laurától kaptuk, aki sokat jár kisgyermekkel a BKV járatain, és éri is meglepetés.

Meglepő dolog történt a minap:
A Margithíd budai hídfőjénél a HÉV-hez vezető lépcsőn próbáltam levonszolni a meglehetősen súlyos babakocsit. Az ott álló BKV-ellenőr legnagyobb megdöbbenésemre segített lecipelni! Csak így tovább...

Nem vagyok akkora focirajongó, mint c.anderson blogposztíró társam, de erre a momentumra én is nagyon vártam már, amikor a külföld újra felfigyelt a Magyar Focira.

Itt volt az ideje, és hatalmas gratuláció a DVSC-nek!!!

"Előttem kilométerek, mögötte mérföldek, 

Néhány óra múlva egy új világban ér földet."

Ezzel a Tankcsapda örökzölddel köszöntötték a Debrecen szurkolói azt a csapatot, akik az egész országot egycsapásra fociszeretővé tették. Óriás pacsi nekik. Számomra a meccs minden perce libabőr volt, hiszen megmutatták a srácok, hogy miért szép a foci (azon túl persze, hogy győzni dicsőség, pénz stb.) és ez nem más mint az, hogy tizenegy játékos egy ember ként küzd minden tudásával és tiszteletével egy célért. Azt hiszem ez a mentalitás azon túl, hogy valamennyire minden játékosnak a sajátja is, nagyban köszönhető Herczeg András klubmanager-nek, aki az orszában talán elsőként valósította meg azt a szemléletet ami többnyire csak az igazi "nagy csapatokra" jellemző. Ezért neki is hatalmas elismerés.

camera.anderson blogposztírótársammal végigtomboltuk a Faith No More koncertet.

Tökéletes volt és kész.

Az előző poszthoz hasonlóan ismét saját történet:

Szerdán reggel, mint majd' minden nap Ibrahim kollégára vártam (mert mindig várni kell rá), kedvenc pékségemben a Retek utcában. Miután elmajszoltam a kiflit és a tejeskávét (meghát meguntam a várakozást és az ország legrosszabb humorú reggeli rádiós műsorvezetőinek a jópofáskodását), gondoltam elmegyek ezért a jóemberért, úgyse lakik messze.

Elköszöntem, elindultam.

Meg is érkeztem a ház elé (ahol megintcsak vártam). Ekkor a szokásos kényszeres önellenőrzés következett, ezúttal a slusszkulcs, telefon, pénztárca szentháromságot illetően.

Slusszkulcs oké, ugyanis a kocsiban ülök.

Telefon megvan, most hívtam ötödször, hogy mikor jön:-).

Pénztárca. Na az hol van?

Általában nem, de most elég sok kápé volt nálam, meghát aki már egyszer elvesztette a bukszáját az tudja, hogy a benne lévő iratokat (bankkártya, TB kártya, személyi, jogsi stb.) újracsináltatni nem egyszerű dolog, és addig amíg azok nincsenek félember vagyok.

PÁNIK, IDEGBAJ, KÁROMKODÁS. Ebben a sorrendben többször.

Egyirányú utcában megfordulás, miden érvényben lévő forgalmi rend megszegése és kb. fél perc múlva újra a pékségben voltam. Beléptem az üzletbe és az egyik eladólány amint meglát fülig érő szájjal közli, hogy otthagytam a pénztárcámat és a kolléganője éppen most akarta kikérni a banktól a telefonszámom, hogy felhívjanak.

Kellett pár másodperc, hogy magamhoz térjek és utána kérdeztem, hogy kinek hozhatom a virágot, ki volt aki megtalálta (mert gondoltam megköszönöm neki valamiképpen).

Mint kiderült, egy a szomszéd asztalnál kávézó fiatal srác vette észre, hogy otthagytam és adta oda a lányoknak akik előtte sosem látták a fiút.

Lehet, hogy csak azért tért be, hogy a tárcámat megtalálja.

Ezúton is KÖSZI HAVER!!!!!

Nemrégen volt szerencsém másodszor részt venni az Ausztriában rendezett Novarock fesztiválon és amiért ez megér egy bejegyzést ezen blogon, az a következő:

Olyan hozzáállással találkoztam ami szerintem a hasonló rendezvényeket szervező, lebonyolító cégeknek kutya kötelességük lenne mindenhol, ugyanis

NINCS SZEMÉT A FÖLDÖN !!! 

Miért?

1. Mert a különféle kimért italokat visszaváltható poharakban árulják, aminek árát vagy visszaadják vagy beleszámolják a következő ital árába. Ha mégis az emberfia be-berúgva szétdobálja az 1 eurós poharat, mindig lesz olyan élelmes aki összeszedi és akár az üres poharak árából tud mulatni tovább.

2. Beengedésnél 5 euró letétért kapsz egy érmét, amit ha egy teli zsák szemét társaságában visszaviszel bármikor a fesztivál alatt, akkor visszakapod a pénzt.

És ez miért jó szerintem azon kívül, hogy nincs annyi szemét szétdobálva?

Mert tanít. 

Nem hiszem, hogy van költséghatékonyabb módszer az ilyen események utáni takarításra. Ebből (mármint a költséghatékonyságból) szintén egy csomó dolog következik aminek a látogató látja hasznát.

Mindez az országhatártól alig 4 kilométerre.

Le a kalappal sógorok.

A körteporta (www.korteporta.hu) tulajdonosaitól kaptuk az alábbi dicsérő levelet. amely rövid, de velős:

A soproni Erhardt Borpincében jártunk úgy, hogy minden kívánságunkat teljesítették. Mindkét gyerekünk kapott gyerekadagot, az egyiknek megcsinálták a túrós csuszát tepertővel, bár ilyen étel nem volt az étlapon, a másik gyereknek a túrógombócot málnaszósz helyett felszolgálták tejföllel, porcukorral. Máshol ilyen rugalmasságot nem szoktunk tapasztalni, amúgy minden finom volt és jól éreztük magunkat.

 Hétvégén kilátogattunk 1 éves csemeténkkel a Csillaghegyi strandra, ahol is pozitív csalodás ért engem. Egyrészt a strand gyermek része nagyon kellemes, másrészt a bejáratnál naygon előzékenyek voltak velünk. Külön kiskaput nyitottak ki, hogy a babakocsit betolhassuk, segítettek a karszalaggal is, és amikor a napernyőt akartam visszacsatolni a helyére a babakocsin, a jegyszedő srác azonnal ugrott, hogy segíthet-e.

A lényeg, hogy jó volt kint lenni, kellemes a strand. Amit hiányoltam, egy kis játszóterecske a gyerekekenek. 

Szó, ami szó, nagyon kultúrált helynek tartom a strandot, és ajánlom mindenkinek!

A történet a Lövőház utcában játszódott. Barátom ott parkolt, és elment sétálni a Millenárisra, míg várt rám. Én az egyik pékségben vásároltam és kifelé jövet láttam, hogy a barát kocsijára egy hölgy készül rátenni a  mikulás csomagot (lejárt a parkolójegy). Nosza odaszaladtam, és jeleztem neki, hogy egy telefon és a kocsi tulajdonosa ott is lesz, hiszen valahol a közelben van. A parkolóőr megengedte, hogy telefonáljak, és a büntetésről is letett. De ami még plusz jó pont, hogy arra is szakított időt, hogy elmondja nekem, mikor hogyan büntetnek, hogy legközelebb ne essünk ugyanabba a hibába. És mikor barátom is megjelent, neki is elmondta mégegyszer. Tanultunk is a dologból, és volt egy jó reggelünk.

Ezúttal is köszönjük!

Ez a blog azért nyílt, hogy a már mindennapos panaszos és fikázó blogok között legyen egy, amely a dicsérettel foglalkozik. Dicsérjük a rendőrt, BKV-t, MÁV-ot, Mari nénit a piacon vagy akárkit. A lényeg, hogy bebizonyosodjon, igenis történnek jó dolgok. A sztorikat a dicsero@gmail.com címre várjuk. 

Figyelem! Szeretnénk ha megtörtént eseteket írnátok.